Nem olyan régen rájöttünk, hogy a főnökünknek nemsokára születésnapja lesz, és nem is akármilyen, mert ötven éves lesz. Ez a kerek szám mindenki életében nagyon fontos. Nem mondanám, hogy fordulópont, mert ennyire drasztikus nem szeretnék lenni, de ha a harminc évre azt mondják, hogy utána már minden nehezebb és nehezebben megy, nehezebben kivitelezhető nem csak szellemileg, hanem bizony már fizikailag is, hiszen számtalan dolog, például a macskajaj már nehezebben elviselhető és feloldható, akkor az ötven éves kor a szellemi érettség és tapasztalás csúcsa. Azt mondják ez a kor már összegzi azokat az élettapasztalatokat és tudásanyagot, amit az ember egész élete során felhalmozott, viszont új tudásanyag már nehezen beszerezhető ez után.
Én nem tudom, de van az egésznek egy bája, és valamiféle szépsége, hogy azon a bizonyos tortán az ötvenes szám fog világítani. Ennek örömére szeretnénk meglepni ezt az embert egy különleges ajándékkal, de mindezt úgy szeretnénk tenni, hogy a különlegesség ne abban merüljön ki, hogy valami drága dolgot becsomagolunk neki, hanem pont hogy ellenkezőleg, vagy valami kézzel saját magunk készített dolgot szeretnénk adni neki – ami azért így utólag belegondolva nem biztos hogy sikeres projektként lett volna zárva a szépséget és használhatóságot tekintve – vagy pedig valami olyat, ami nagyon figyelmes és régi vágyából fakad vagy valamilyen elszólása alapján fogan meg bennünk.
Össze is ültünk, és három ember is azt mondta a társaságból, hogy a vászonképek világa felé nagyon érdeklődött egy fél éve a főnökünk, és még talán azt is elszólta, hogy majd néz valamit az irodája falára, de aztán azóta se vett semmit oda. Nem is kellett több, a https://szalaibalazs.hu/ oldalon gyönyörű vászonképek közül választhattunk, ami egyáltalán nem lett a végére könnyű, mert szavazás alapján sem tudtunk már dönteni, érmét kellett feldobni, hogy két vászonkép közül választani tudjunk. Már alig várom, hogy átadjuk neki, biztosan meg fog hatódni és nagyon fog neki tetszeni.