Az ember életében vannak olyan dolgok, amik nagy vágyként vagy épp folyamatosan görgetett feladatként nehezednek rá, egészen addig, amíg egyszercsak fel nem oldja ezt a hatalmas nyomást és meg nem valósítja a feladatot. Így volt ezzel az én férjem is, hiszen egészen onnantól, hogy mi összekerültünk ez évig azt hallgattam tőle folyamatosan, hogy a következő karácsonykor lesz számomra egy meglepetése, mert bár főzni ugyan nem tud, de a lazacfilé az egyetlen olyan alapanyag, amiből bármilyen nemű finom ételt meg tud csinálni. Akár szaftos tésztának, akár simán lesütve a halat, bármilyen formában meg tudja oldani az elkészítését, és bizony meg is fog vele lepni bennünket.
Mondanom sem kell, hogy sajnos az év vége sosem úgy alakul, ahogyan azt az ember tervezi, hiszen általában minden fontos és hirtelen sürgős munka összeszalad, valaki biztosan szükségünket érzi a családnál, ajándékok után kell még az utolsó pillanatban is szaladgálni, egyszóval nem igazán könnyű a feladatok listáját megoldani az év végén, éppen ezért pedig azt kell mondjam, hogy már közel öt éve hogy a férjem minden évben megígéri ugyanazt, hogy következő évben lazacfilé lesz tálalva, a saját keze által.
Megmondom őszintén, hogy én ebben az évben már nem is gondoltam rá, hogy ő erre egyáltalán még emlékszik, vagy hogy szeretne valóban valamilyen csodát alkotni a konyhában, aztán nagy meglepetésemre egyszer csak arra értem haza a karácsonyi készülődés és fa díszítés napján, hogy a férjem a konyhába vette az irányt és főzni kezdett. Meg kell mondjam, hogy én ennyire finom ételt még talán sosem ettem, bár az édesanyám mindig is kitett magáért. A férjem pedig ez év karácsony után remélem már tudja, hogy ezt az ételt még nagyon sokszor el kell készítenie a család számára.